MEGÖLELNÉM A LYÁNYOD

Éjfélkor az ágya körül

Feslenének mese-arany-virágok

S őriznék szép királyfiak,

Paplanát se érintenék:

Ilyen volna a lyányod.

Lábig bókolnák cédrusok,

Lihegően űzné száz anya-átok,

Finom, szűz teste illatát

Itt hagyná századévekig:

Végzet volna a lyányod.

Szívenütne minden legényt,

Vágyba vinné, aki sohase vágyott,

Ezer csók egy lehelete,

Látása termékenyités:

Asszony volna a lyányod.

Földben és szívben minden ér

Sisteregne, mint forró pokol-árok.

Megfehérednék a világ,

Ha fehér bőre ráragyog

És kacagna a lyányod.

De ha meghalnék bűnömért,

Fölgyújtanám egy éjjel a világot:

Hunyt szemmel gondolnék reád,

Átfogná két veszett karom

S megölelném a lyányod.