Megromlott hangszer

Hiába minden, - egyre romlik

A lelkem: Isten hangszere.

A nyűtt idegek húr-hálózatán

Sátán vonója siklik, siklik,

S dallamtalan, kietlen hangzavar

Kavarog a nyomán.

Én Istenem, én Hangszer-készítőm,

És legfőbb Mesterem,

Te tudod: jót akartam,

Ne hagyj el engemet.

Ha máskép nem lehettem a Tied:

Az örökkévalóság szirtfalához

Vágd hozzá méltó haragodban

Méltatlan hangszered!