MÉGSEM, MÉGSEM, MÉGSEM

Fölgyujtogattam minden hevülésem

S hideg szemmel is megvizsgáltam magam:

Hitem, harcaim, bús kétkedéseim.

Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem

Beléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság.

Nem csillapítnak könnyes vigaszaid

Csillapító, nagy együtt-szenvedésben,

Vérző, egyszerű meghajlásra a Sors

Nem tud rábírni mégsem, mégsem, mégsem -

Külön szenvedek emberként, magyarként.

Százszor próbáltam elűzni sejtésem

S megharagvásom sötét démonait

S úszni az áradt, együttes vizeken.

Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem -

Külön utálok s külön nem enyhülök.

Bár teljesednék jámbor bizakodók

Golgotás hite nagy teljesedésben,

Bár megszépülne, jobbulna a világ.

Úgy fáj ez a Most s mégsem, mégsem, mégsem

Szabad beállnom hivőnek hitetlen.