MELEG FORRÁS.

Tetőre, rónaságra

Borult hó-szemfedél;

Mi jól esnék szememnek

Egy zsenge zöld levél!

Hol virágot a holt fejére

A hűség keze szed:

Még gyász-füzér sem ékesíti

A holt természetet.

Míg bús egyformaságon

Fárad szivem, szemem:

Hiába száll az égre

Vágyó tekintetem;

Két hervadatlan égi rózsa,

Mely fény-szirommal meghasad:

Nem int kelet s nyugat felől rám

Korány és alkonyat.

Meleg forrás! te hozzád,

Te hozzád térek én!

Hol zöld pázsit mosolyg rám

Nagy télnek idején;

A bősz vihar, hófúvataggal

El nem temet, - habár befed,

Meleg habbá olvasztja azt is

Langyos lehelleted!

Nem bánom én, ha zúg is

A téli fergeteg;

Lakásod kis vidéke

Nyugalmas és meleg!

Egy tündérkéz zöld pázsitodra

Virágot hint, lepéket hív;

Légy üdvöz, üdvöz, életemnek

Meleg forrása: szív!