MELEG VAN

Szervácz, Pongrácz, Bonifácz, ah,

Tekintetes fagyos szentek,

Ehhez a fene meleghez

Mit szólanak Önök s kendtek?

Már a lüszter is oly súlyos,

Mint az asztrakán felöltő,

És oly elviselhetetlen,

Mint Szula, a drága költő.

Most díszlik virányainkon

Az ugorka s a poloska,

És a nyári ünnepélyek,

Ajaj, ott kinn a Dobosba.

Az Erzsébet-ünnepélyen

Lelkem íme elandalog,

Mennyi hab és hány unalom,

S mennyi Farkas Imre-dalok!

Öt szál vendég zajong hévvel,

Minő siker! S szíven mar a

Világhírű Veres Tóni

Világhírű zenekara.

És a mozi is most bódít,

A filmen alpesi képek,

Viszont lent a nézőtéren

Izzadt barátnőmre lépek.

S kint az utcán mily illatos

Vasárnap a cseléd-korzó,

Mint egy Szávay-távirat,

Izléses és szívet-orzó.

S szebbnél szebb a nyári divat,

Legszebb a szép mungó-truppon

A szájkosár, s Tisza Pistán

A szép svájfolt kényszerzubbony.

S por van, s csend lógatja lábát

A szent Csokonai-körön,

Mely most nem irodalmizál,

S ez a legfőbb nyári öröm.