Melitesz Rozáliához

Ah, szép Rózsim! óh, istenek,

Már a mezők zőldellenek,

Csak meg ne érkezne

A Tavasz bár.

Óh! egek, mit tégyek,

Végbúcsút hogy végyek!

Elmégyek örökre,

Angyalom, már.

Ah! Melitesz, bár mindenek

A tavasztól zőldellenek,

De e hív beteg szív

Mord telet vár.

Óh, egek! ölellek,

Csókokkal tisztellek,

Nem lellek fel többé,

Angyalom már.

Bár most megszűnnek,

De el nem tűnnek,

Ah nem, bennem

A régi jók.

Hívséged becsét

Védje, mint pecsét,

Hívem, szívem!

E végső csók.