MÉLTÓSÁGOS GRÓF BATTHYÁNI LAJOSNAK MIKOR PALATINUSSÁ LETT, 1751. ESZTENDŐBEN

Meghólt Pálffy János, bajnakja hazánknak,

És már egek közt jár nagy lelke atyánknak,

Hire földet futja szép emlékezettel,

S dücsőségét közli sok külső nemzettel.

Pálffy János után árván hagyattattunk,

De kis árvaságra utána maradtunk,

Mert Batthyáni Lajos jön vigasztalással.

Nádor-ispányságra fényes méltósággal.

Nem szörnyü uraság ő szeme forgása,

Hatalom, erőszak nem kedve járása,

Oltalom, irgalom látszik czimerében,

Hajlandó nyájához igyenes szivében.

Egy vitéz oroszlányt metszet pecsétjére,

Irgalmas pelikánt annak tetejére.

A vadak királlya kardot tart körmével,

Pelikán fiait táplálja vérével.

Ebbül, Magyarország, reménységet vehetsz,

Benne bizakodván bátorságban lehetsz,

Tudja, akarja is hasznát hazájának,

Előmenetelét tartja sajátjának.

Gyászbul frissebb szinbe már azért öltözzünk,

Öröm-szózatokkal vigan örvendezzünk.

Békéljünk kezéhez alázatos csókkal,

Hogy reánk áradjon tárházas sok jókkal.

Mondjuk: a nagy Isten tartsa egésségben,

Érdeméhez képest fényes dicsőségben,

Méltóságos háza magasztalására,

Egész Magyarország vigasztalására!