Mély az élet

A színpadon egy társadalmi drámát

Komédiáztak a szegény színészek.

A feleség, férj, az udvarló vitázott,

Kongottak a szavak, én ásítottam.

Unottan ültek s illedelmesen

A többi nézők, egy nagy, tömzsi bérlő

Már szundikált is kedves neje mellett.

A színen egyre kopogott a frázis,

A súgó néha kiabált rekedten.

A tisztességről és a hozományról

Beszélt a színész és egy új kalapról

És autóról a molett színésznő.

A deszkákon port vert az unalom már.

Én nem bírtam sokáig, elszaladtam

S ahogy kiértem az utcára, láttam

Magam fölött a tenger csillagot,

Amint szikrázott tőlük a magasság

És újra éreztem, hogy mély az élet!