Mélyek a kutak

Mi lett belőle, istenem, mi lett?

Én nem tudom. Hiába kérditek.

Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,

órák peregnek, erdők zengenek.

Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,

vágtatnak az örök kerékfogak.

Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,

s rengő öbölbe zeng és sír a szél.

Csak azt tudom, hogy búsak az utak,

és mély az élet, mélyek a kutak.