Memorandum

Csordultig telve az ürömpohár.

Nyugodni menni - jobb is volna már!

De nem mehetek, mert adós vagyok;

S én várok, mert fizetni akarok.

Egy csillagom biztat még, a tudat:

- Nem olthatá ki annyi kárhozat -

Hogy feljön egyszer még az én napom,

Számot vetek majd én is akkoron.

Ellenség, jó barát, ne féljetek,

Nem maradok adós, megfizetek.

Kinek mivel, jó-rosszal, fogadom,

Bár későn, dús kamattal megadom.

Addig csalékony tenger, sokaság,

Nyelved foroghat! - akár üld vagy áld,

- Ez elégtételt kéri tudatom:

Válaszra egyiket se méltatom.

S ti mai naphősök, széltrombiták!

Babérotok: csinált hamis virág.

Gúnyolódástok közönyös nekem,

S dicséreteiteket - megvetem.