Menedék

Itt - hol a Tér bús homályán

az örök éj képesül,

s a Fák alig ingó gallyán

egy-egy alvó madár ül:

itt ölellek által téged

boldogságom sírhalma,

hová szebben reménylt véged

gördité a Sors-alma.

Itt - hol éltem örömeit

minden bokron találám,

s a Teremtés kellemeit

egy kis hangyán csodálám:

Haj! itt kell hát elszórt hajjal

lerogynom ez oszlopnál,

mellyet egy kis Búsfűz zajjal

pompásit a pataknál?!