Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas

szobából, kényelmes íróasztal

mellől szólani hozzátok, jól

tudom. Menni kellene házról

házra, városról városra, mint

egy izzadt, fáradt, fanatikus

csavargó. Csak két égő szememet,

szakadozott ruhámat, porlepett

bocskoromat hívni bizonyságul

a szeretet nagy igazsága mellé.

És rekedt hangon, félig sírva,

kiabálni minden ablak alatt:

Szakadt lelket foltozni, foltozni!

Tört szíveket drótozni, drótozni!