Mennyi élet!

Vonatkupémban kiabálnak.

A mezőkön csapzott-hajú,

jókedvű, izmos emberek

égfelé tárják karjukat.

Mének robognak versenyt velünk,

pattog az ostor a dombélen,

barna rögöt szántanak, vetnek.

Zúg, rohan a vonat

s lázas homlokomat

neki feszítem az ablaküvegnek.