Ó, MERRE JÁR...

Ó, merre jár, kit szívem még szeret,

S kiért tünődöm, esti hallgató,

Megvérez, esti bú, halk fegyvered...

S míg ringat fekete és altató

Tükrén a csend, a csend, a lusta tó,

Kezemre hajlik búsuló fejem,

Ó, istenem, meghalni volna jó,

Nyújtózni öntudatlan, végtelen,

És fedné őszirózsa vöröslomb fekhelyem...