Mert későn jöttem...

By Gyula Juhász

...Mert későn jöttem én.

Tudom már sorsom átkát,

A titkos bánatot és hogy mért nincs remény,

Hogy végzetem egén mért bágyad a szivárvány

S mért jő korai éj. Mert későn jöttem én.

Győzelmes trombitákat ezért nem fúvatok már,

Új tájak öröme ezért nem az enyém,

Ezért nem ad nekem új igét semmi szótár

S új vágyakat az éj. Mert későn jöttem én.

Ezért nem láttam én a szűzek seregében

Hozzám hajló szivet s tavaszom édenén

Ezért volt oly fagyos minden virág az éjben

És magányos az éj. Mert későn jöttem én.

Ezért rajong szivem halódó birodalmak

Beteg álmaiért s a földnek kerekén

Ezért nincs tartomány, hol vágyam elmaradna.

Mert hontalan e vágy.

Mert későn jöttem én.