Mert ősz van...

Tele haldokló vággyal a szívem

s künn az erdőn halkan jön az ősz.

Kék pára repül a mező felett,

a szívem ma olyan, mint az ősz.

Nagy álmok kettétörve pihennek,

a vágyam elmúlt nyárról dalol.

A ködös nagy messzeségbe nézek,

és érzem, hogy várnak valahol.

Az emlékeket szétteregetem,

– megannyi fehér rózsaszirom. –

Egyenként rájuk simul a kezem,

– az emlékeket mostan siratom. –