MERT SENKI JOBBAN

Úgy kellene fürkésznem a nyomodban,

Kis életed álságát mintha bánnám,

Mintha egy kicsi, hazug, halavány lyány

Fontossá lett légyen, mert szeme lobban.

S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván,

Csőröcskédet kivánom egyre jobban,

Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban,

Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány.

S bár ájulóan gondolok öledre,

Csábító, hívó tündöklésöd vedd le,

Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam.

S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjad

Vágy-tagadásom negédes-hazugnak,

Mert senki jobban nem áhitott nálam.