[Mert szennyes lettem én is szennyetekkel...]

Mert szennyes lettem én is szennyetekkel

amint keresztüljöttem köztetek

s ki oly bizton indultam büszke reggel

delemre tévedezve csüggedek,

mint aki frissen kel föl idegenben

hogy induljon egy tiszta csucs felé,

mely hivón villog ablakára szemben;

estére tán eléri - de elébb

az utcákon kell átmenni, a sáros

piacon ahol annyi szem köpi

s a messze csucsot ellopják a város

törtető, írigy emeletjei

leszűkült látköréből mig megállva

habozni kezd s már szédeleg szegény,

lökések érik s oly komisz a lárma

s leülne már a piac közepén

de mindenünnen szitok veri zúzott

füle dobját - gyanus mert idegen.

„Milyen csúcs? mi nem látunk semmi csucsot”

riadnak rá vakon és siketen.

„Csucsokról jajgat s már hozzánk csücsülne!

Verjétek el mert nem közénk való!

Áruhelyünket messze keserülje

az üzletrontó s jövevény csaló!” -

bolond kufárok! sárosan, sebekkel

futlak én s megcsufolva szaladok,

s mert szennyes lettem én is szennyetekkel

ugy érzem jaj már testvértek vagyok

kivert testvértek - de egyszerre házak

közül szabadba jutva a szabad

csucs áll előttem! és a régi lázak

ébrednek s boldog könnyem fölfakad.