MERT TÚLSÁGOSAN AKARLAK

Ki ott állott az útban,

Ellökni mindig tudtam

S ha az útfélre verlek,

Szép arcodat emeld föl,

Nézz reám, ríj és nevess:

Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben

Vagy pimasz fütyölésben,

Vagy ha másnak kinállak,

Hozd szívemhez a szíved

És sirass, mert hazudok:

Túlságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,

Halld ki, hogy szánva bánom

Mindet, mi ért, a bántást

S mégis máglyára vetlek:

Szégyenlem, hogy sorsommal

Csípőd ringása bánik:

Túlságosan szeretlek.

S a napok múlnak-múlnak

S beteg szivembe fúlnak

Vágyaim szent-Te-érted.

Jönnek a téli varjak

Feketén a hómezőn:

Most már búcsuzok Tőled:

Túlságosan akarlak.