Mese egy más világról

Van egy világ, ahova elballagnak

lassú menetben minden levelek.

Leülnek s őszük víg tavaszba fordul

és ott kezdenek friss új életet. –

Van egy patak, kristályos, csacska-szájú,

az alja csupa drágagyöngy, fehér:

Odahull minden, a könnye a szemeknek

és az a patak mindennel felér.

Van egy liget álmaink éjjelében,

hol holdsugárban drága rózsa ring

és örökös a zsongító nagy illat:

mi elsóhajtott sóhajtásaink.

Fehér kis padon ül valaki némán,

kibontott hajjal, mindig nevetőn,

valaki, egy Lány, akit sohase láttam,

akit csak megálmodni volt időm.

Van egy világ, hol régen elfelejtett

melódiák zúgnak, zengenek

s azok is, melyek nem jöttek világra,

ahová egyszer – én is elmegyek.