Mese

Egy világvégi házban

Világszép lány lakott,

Világ végére néztek

Ott mind az ablakok.

Nem járt előtte senki,

Nem látott senkit ő,

Az Óperencián túl

Megállt a vén idő.

A világszép lány nézte

A csillagos eget,

Tavasz táján szívében

Valami reszketett.

Hajába rózsát tűzött,

Valakit várt nagyon,

De csak a csillag nézett

Be a kis ablakon.

S a csillag oly közömbös,

Hideg és halovány.

S hiába várt örökké

A világszép leány...