Messzi nővérhez őszi levél

Nővérke! Kell-e őszirózsa?

Sejdülő buta kis titok,

vázából néz és sírva kérdi:

hogy úgye levelet irok.

Nővérkém, kell-e őszirózsa?

Arcom tenyerembe csapom

és szégyenkezve, törve vallom,

hogy nincsen szegfűm, pipacsom.

Nővérkém, kell-e őszirózsa?

Nincs egyebem az ég alatt,

de vajjon megbecsülöd-e

ezt az egyet, mi megmaradt?

Acélhideg vak őszi égből

a hűvös eső megered

s ilyen végtelen bánatestén

küldhetnék-e, jaj, egyebet?

A szél dúdol, az eső koppan,

az ablakomat mossa, mossa...

Nővérke, adjam-e a lelkem?

Nővérkém, kell-e őszirózsa?