Messzire jöttem

By Jenő Dsida

Kedvesemtől, aki csókolt,

messzire jöttem,

piros szirmok maradtak mögöttem

a kék hegyeken s a völgyek útain.

Csupa bodzavirág minden,

kilombosodtam én is

a szomorúság tartós melegében

s bodzavirág-szaga lett a szónak.

Miért nem félnek tőlem az őzek

s a rengeteg aggancsú szarvasok?

Tenyeremből hűs vizet

csorgatok üszkös sebeikre.

Éjszaka meglátogat

egy fényes, szárnyas ifjú.

Mosolyogva viszi előre

fehér ujjával az óra mutatóját.