Meteorkő

Ím’, ez egy túlvilági nagykövet.

Valamelyik ős csillag-hatalmasság

Mint óriási parittyakövet,

Parittyájába tette.

A földre célzott, s hadüzenetét

A mérhetetlen ürbe kivetette.

Süvöltve hullt

Világok végtelenjén át,

S mert földi formaságot nem tanult:

A föld arcába vágta önmagát.

S most hirdeti

Méltóságosan és idegenül,

Hogy van még hatalom

A földi élet gőzkörén felül.