Mezők virágai

Színesedik a rét.

A margaréták föl-fölemelik

Szelíd, fehér fejük.

A karthausi, a hallgatag barát

Barátkozik velük.

Misére csenget a harangvirág

A bükkönynek s az árva lóherének,

A rét fölé az alkonyat terül,

Ezer virág ajkáról száll az ének

Hangtalanul: hozsánna néked Nyár!

A virágok közt Salamon bolyong.

Vállán bíborpalást.

Fején korona, bús, nehéz arany.

Hatalma van - és tudománya van.

Mit is kívánna mást?

Mégis tűnődve megy.

Ajkán egy kérdés lebeg hangtalan:

Mért nem olyan, mint ezek közül egy?