Mi baj van a világon?

Mi baj van a világon?

Mi baj?... Tekints körül:

Penészes pinczelyukban,

Hová nap bé se kukkan,

Ül nedves szalmazsákon

Egy váz a sok közül.

Pálinka-gőz tódul belőle;

Káromkodás az estimája,

S oly szennyes a ruhája,

Mint lelkének minden redője.

S a mint járok, czél nélkül épen,

Hallom rekedt hangját az éjben:

»Sokan vagyunk, de meg nem osztjuk,

A mit a buja föld terem.

Nekem csak rongy, penész, piszok jut.

Az úr utálja kenyerem’,

Büzt izzadok, járványt lehellek;

Bünt éhezem, vért szomjazom.

Ember vagyok tán; igy neveznek;

De volnék bár inkább barom!«

Mi baj van a világon?

Nézz csak jobban körül.

Tekints az emeletre!

Ott ásitoz, heverve

Rugós selyem diványon

Egy úr a sok közül.

Fején a haj ritkul; szemének

Nincs fénye; azt hinnéd kisértet.

Petyhüdt arczán nem ül öröm,

Se bú csak végtelen közöny.

Hogy szóra nyissa, rest a nyelve;

De mégis, mintha így hebegne:

»Nem éhezem s mégis zabálok;

Iszom, pedig nem szomjazom.

Virágok közt ásítva járok;

Az élet csábjait nem érzem;

Balról és jobbról két vezérem,

A csömör és az unalom.«

Mi baj van a világon?

Válaszra kell-e várnom?...

Remélem megtanultad,

Egy itt a baj, fiam:

Egyforma nyomorultak

Vagyunk mindannyian.