Miatyánk

Urunk, atyánk, az ég lakója;

A csillagoknak alkotója,

Ki fentartod mindenütt a rendet;

Dicsőség a te nagy nevednek!

Az igazak, jók, a kik élnek,

Mindenha csak benned remélnek.

Te vagy az ő buzgó imájok:

Óh, jőjjön el a te országod!

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;

Belátásod mindent igazgat.

Adsz örömet, csapást, kegyelmet:

A te akaratod legyen meg!

Panasz sosem jön ajakunkra;

Csak te ne hagyj soha magunkra.

S ki élni engedsz, add nekünk meg

Ma s mindennap a kenyerünket.

S ha bűntől (hisz’ gyöngék vagyunk mi!)

Nem bírunk néha szabadulni;

Bár a fenyítés téged illet:

Bocsásd meg a mi vétkeinket!

S mivel gyöngék vagyunk a jóra:

Legyen hát vétkeink adója,

Hogy a midőn felebarátunk

Bánt, neki szívből megbocsátunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek

Vakon megy itt a test s a lélek.

De mi fogjuk kerülni mindet,

Csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! büntess, hogyha kell, de

Taníts imára, türelemre.

S ki örök, égi dicsben állsz fenn:

Óh, ments meg a gonosztul. Ámen!