MIDÁSZ KIRÁLY SARJA

Susogó nádak mezejében járok,

Királyi bottal csapkodok kevélyen

És zúg a nádas csúfondáros mélyen,

Királyi bottal valamerre járok.

Értem a titkot, a nádi beszédet,

Susog a nádas s én messzekiáltok:

Nádi világ, ím, megjött a királyod,

Midásznak sarja szállott, ím, elébed.

S bármint kacagtok léha, lenge nádak,

Hódolni fogtok új Midász királynak,

Hódolni fogtok bizonyosan nékem.

Mert szent az ősöm, szent királyi trónom:

Ősömet áldom, trónomat megóvom

Itt, a susogó nádak mezejében.

Hallod-e, nádas? Be szép a világ itt.

Áldalak, nádas, óh, áldalak, Élet,

Szépségedért, mely a vaknak világít,

Nyugalmadért, mely keresi a harcot,

Igazadért, mely süket fülbe harsog.

Áldom én mindazt, amit te adsz, Élet,

Nagy gyávaságod, mely kifog a hősön

S áldom Midászt: én szamárfüles ősöm.

Óh, király-ősöm, be szép dolog élni

Szamárfüllel és ős királyi bottal,

Lelkendező, bolond, részeg robottal.

Óh, király-ősöm, be érdemes élni

Itt, a susogó nádak mezejében.

Áldalak újra, hálásan, kevélyen

Minden kis percért, amelyben örültem

És kacaghat itt a nádas körültem:

Úr és vidám lesz Midász sarja itten,

Kacagj csak nádas, én hiszek a hitben.

Akárhogy is, de gyönyörü a reggel,

Mely jönni fog majd hírrel, győzelemmel,

Szépek a dalok, melyek fognak zengni

És érdemes lesz őrjöngve szeretni

A csókos asszonyt, ki majd eljön értem.

Szépek a vágyak, az álmok, a tettek,

A csókok, melyek ezután születnek

S szent vagyok én e részeg mámor-vértben.

Az el nem dalolt csodaszép daloknak,

A sohsem csókolt csókos asszonyoknak,

A csak álomban élő büszke tettnek,

A szép Holnapnak, meg nem érkezettnek

Vagyok királya, vagyok büszke hőse,

Aki utálja a mát, ezt a holtat,

Kinek az álma a szent, titkos Holnap

S a szamárfüles Midász volt az őse.