MIÉRT MONDOTTÁL ROSSZAT NÉKEM

Miért mondottál rosszat nékem?

Én nem bántottalak, barátom,

Hogyha valamiért haragszol,

Szívesen bocsánatot kérek

S szeretném, ha most velem jönnél,

Megnézzük majd a favágókat

S leheverünk együtt az erdőn,

Fejünk fölött hullámzanak a lombok,

Hűs tengerfenékről az eget nézzük,

Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.

Ott nagy nyugalom karol majd belénk

És nékünk az most olyanigen jó lesz,

Háromszoros a jó, ha kettő kapja,

Azért szeretném, hogyha velem lennél,

Mig odahallik este a harangszó,

A bogáncsokat leszedjük egymásról

S hazaballagunk éppolyan fáradtan,

Miként a kapás, szótalan munkások,

Akik a földek békés erejébe

Százannyit termő magokat vetettek.