MIÉRT?

Már nem bir el a talpalattnyi föld,

s már nem győzöm az arcát ütni, rugni;

és kérdeni, mért állok egy helyen?

s mért gyengülök, ha el akarok futni?

Mért szerettem meg a kívánkozások

föl-fölgyulladó, lápos zöld vizét?

Mért hallja meg koponyám fakó csontja,

minden lépésem átkozott neszét?

Mért áll az ember csöndbe!

Mért fáj a fáknak zöldje!

Mért bomlik ráncba száz selyem,

hideg nyoszolyás éjjelen!

Mért villog asszony válla!

S ezer asszonyhaj-párna,

mért gyúl ki halvány éjszakán?

S mért nézek mindig hátra?!...

Mért nézek mindig hátra?...