Mikor felhők járnak

Mikor az égen felhők járnak,

a hegyek olyan különösek;

egyik csúcs fényes,

másik csúcs sötét.

Ott jártam a hegyek között:

nagy bánatom volt,

hát sírtam, –

aztán lelkemnek nagy üres lapjára

tompán lüktető ütemeket írtam.

És arra jött egy leány

– a szeme fekete –

szökkenve ugrott

lefelé,

trillázva lebbent kőről-kőre

ruhája fodra kacagósan lobogott

s frissen tört ággal csapkodott

hátra, előre...

Szomorúan néztem utána

mint kinek bánat tépte köntösét

s a hegyekre gondoltam:

egyik csúcs fényes,

másik csúcs sötét...