[Mikor lesz vége az alagutnak?...]

By Mihály Babits

Mikor lesz vége az alagutnak?

Még beveri a füstöt az ablak

dobogva állok mögötte lesbe

a csillámok játékára lesve

mintha magam is rohanó katlan...

bár büvölten és mozdulatlan.

Csak tüdőm zihál, csak szivem dolgozik

acélrudak lüktetnek torkomig.

Elfolyva s feszülve kábultan dübörgök:

most hozza a katasztrófát az ördög!

Halálos vasak közt rémül a híg hus

csak míg kiérünk, ójon a Krisztus!

Kábultan dübörgök rángatózva

most jön a sötétben a katasztrófa!

Előrehajolva kémlem az éjet

hogy meglássam a legelső fényjelt;

szédülök, bódulok, ingadozom,

szemem és arcom csupa korom,

fejem fáj, gyomrom ég, agyvelőm füstöl,

orrom és lelkem sürü lett a büztől,

bőröm a hideg üvegnek ütődik,

ugy várok, várok, időtlen időkig.