[Mily könnyü szél, meleg borulat!...]

Mily könnyü szél, meleg borulat!...

A pár fa mely szűk telkemen áll,

ugy nyujtja ágát óvatosan,

mintha lesné hogy esik-e már?

Szinte látom amint csakugyan

ráhull az első mennyei könny,

hogy borzong törzsén titkosan át

a félelem és az öröm.