[Mily tisztának-épnek...]

Mily tisztának-épnek kell lenni ki világ elé mer állni - csodáljad őt!

világ elé áll meztelen lélekkel! Micsoda vizekben

fürödhetik az! micsoda szabad, gyönyörü vizekben!

Micsoda szelek a törölközői!

Könnyü a márvány isteneknek törött karjaikat mutatni

s más gőgös, tiszta, végzetes hibákat, mikkel müvészük verte vagy az évek:

csak vendég sima tagjaik keményén a sár mely a földből rájuk tapadt.

De mik vagyunk mi, testvéreim? és megtagadhatjuk-e a Sarat?

Vagy mutathatjuk-e közömbösen, vagy akár nevetve, vagy sirva:

„Ime ez vagyok én, ilyen piszkos! kire az Isten képe van fölirva!”?

Léha beszéd ez, kedveseim! Illene egy kis szégyen hozzánk

mikor magunk vagyunk a Sár, s nem kivülről tapadoz ránk

s ahogy testünk sárból való s bellül tele vérrel és sárral,

ugy van a lelkünk is tele szennyel és borzadállyal!

Jobb volna föld alá bujni, mint a piacra kiállni,

tengerbe vagy tisztitótüzbe ázni, égni, leszállni...