Milyen sötét-sötét a Balaton

Milyen sötét-sötét a Balaton,

s a nyár után hogy véreznek a fák.

Tündér Tihany, felelsz-e énnekem,

ha azt mondom még egyszer: ifjuság?

Nem szól a visszhang és szivem se szól,

csak ők kacagnak még, a gyerekek.

Trillás örömük az eget veri,

én hallgatom, de már nem nevetek.

Esőköpeny lóg fáradt vállamon,

a lábaimnál targally és göröngy.

A gyógyszalonba sápadt nő figyel

a gyertyalángnál és a foga gyöngy.

Ábrándozik lehangolt zongorán,

múlt bánatánál csöndesen időz.

Egy hangot üt meg. Újra megüti.

Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.