Mindegy

Ha ezt a szót, e kurta szót

Ki tudnám egyszer ejteni

Egyszerűn, hangsúlytalanul,

Ahogy ágról a zuzmara pereg,

Ahogy az esőcsepp a mélybe hull...

Ha tudnám egyszer ezt kiejteni

Vigaszt nem várón, visszhangtalanul.

Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,

Hogy nem kellene mögé rejteni

Fájó lemondást, keserű dacot,

Titkolt reményt, elfojtott haragot.

Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,

Ahogy ágról a zuzmara pereg,

Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.

Akkor én derült volnék, mint az ég,

És nyugodt, mint a halottaknak arca

Az ünnepi, ravatalos szobában,

És rendületlen, mint az Alpesek,

S erős, mint az Isten a magasságban.