Minden jól van

Azt akarod, hogy kilépjek magamból.

Hát jól van, most kilépek.

Vallom veled, hogy nem hiába élek.

Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség

És áldás az átok

Kell, hogy a termő magot földbe vessék,

És néha vérrel és szennyel befessék

A rejtett Cél felé futó világot.

Vallom veled, hogy minden, minden jól van,

Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok

A végtelenbe lendülő hajóban.

Vallom veled, hogy minden, minden jól van.

Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, -

Hogy minden egész, - minden összefügg,

És rab-voltomban van a szabadságom,

Erőm az erőtelenségben,

A betegségemben a gyógyulásom.

A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,

A vétek is, amit itt elkövettem,

Kristállyá érik messze valahol:

Vallom, lélekben, testben megtörötten.

Vallom, vallom veled mindezeket,

Mert szépek és mert lehetetlenek, -

S szeretném lehajtani fejemet

Világfeletti gondolataid

Kőszikláira, mint puha párnákra...

Hallod, hallod? igent mormol reá

S áment dörög a tenger orgonája.