Ó, MINDEN MILY SZÉP...

Ó, minden mily szép s milyen közönyös,

Fekete fenyvek s bíbor horizont

S a messzi, szédült-messzi csillagok.

És most magamban búsan forgatom

A magam zűrös és borús világát,

Melyben a bánat bús fenyője gyászol,

S lemondás fátyla, ködből lenge gyolcs,

Kötözi vágyam vérző horizontját,

S a halál ezer őrült gondolatja

Földobva bús egére csillagoknak...