Mindeneket látó dal

Szívembe mart egy rozsdás érc-horog.

A bérc-torokból rózsás vér csorog

s a szívem, s a föld, s a kavargó minden:

egyetlen sajgó, szédült panoráma.

Rémítenek bús misztériumok.

Nagy lepkék szárnya, mint a szél, suhog.

Isten motozza át a bokrokat

s a nagy világon nincs elbúni hely.

Versek buzognak színezüst gitáron.

Bátran kilépek, mellem kifeszítem

s a parazsló, vörös serpenyőből

bodrozó füstök csapnak az égig.

Én asszonyom: a szépséges Halál.

Hozzásíró szerelmes dalaim

úgy húznak végig a világ felett,

mint éjji, fáklyás templomi menet.