Mindenkiért

Ki eddig árva egymagamba rogytam

Fenséges és szemérmes bánatomban,

Ma búmat, mint szent zászlót lengetem meg

Testvéreimnek, sok, sok ezredemnek!

Eddig beteg szívemben, mint a poklok

Egy óriás és titkos kín borongott,

Ma gyászom Fárosz, mely ragyogva ontja

Örök tüzét szemekbe, csillagokba.

Kikért szenvedtem, kiktől messze éltem,

Megértik végre zengő szenvedésem,

Utolsó vacsorámnak bús borától

Ma egy világnak fájó lelke lángol.