Mindenkinek

Ó emberek, szeretni kell a földet

S szeretni kell borút és bánatot,

Örülni kell derűnek és esőnek

S dalolni kell, ha minden elhagyott.

Örülni kell a gazdag hervadásnak,

Dalolni kell a téli sírokon,

Szeretni kell a csillagot s az árnyat

És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon!

Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,

Bánatos ember, aki messze ment,

Ki mosolyogni tud már bánatához

S vágynak, reménynek rég békét izent.