(MINDIG JÓTANÁCSOT SZISZEGNEK...)

Mindig jótanácsot sziszegnek

S még ifjú hülye akad ezeknek

Az óvatosaknak, kopaszoknak,

Nagyhasú, huncut okosoknak.

Ha messzehangzón fölbúg a mellem,

Törvényt tesznek szeretők ellen.

S pénzzel - mig mennyégre tanítnak -

Minden szép lányt elkaparítnak.

Hogy kell rohanni, magyarázzák

A köszvényes lábú strázsák.

S mutogatva sok vacak érmet,

Győzelmeinkről lebeszélnek.

Szopós isten pelenka-lenben -

Fenék szültek meg a szivemben:

Kölyökséged örökidőnyi,

De végül is föl kell már nőni!

Akik kályhánál sosem ültünk,

Kell, hogy egyszer mi is befütsünk!

Megsütjük mind az okosokat,

Legelőbb is: a kopaszokat.