Mint

Mint a beteg, ki néha visszagondol

egészségére, s könnyez és nem érti,

úgy gondolok én vissza rossz soromból

az ifjuságra, lankadt lelkü férfi.

Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa,

amelyre a vidéki éj aláfolyt -

s én voltam-e a lánynak útitársa,

cigányhaján ki hordott lila fátyolt?

Csak színezem tovább a régi hársfát,

és életemnek régi-régi társát,

mint a beteg, ki forró és fanyar

lázába édes képeket kavar

és álmodik, hogy jár a dombok alján,

előtte a kutyája s bot a karján.