Mint a banán...

Mint a banán, mely fájáról leválik,

Oly érett, súlyos bánatunk halálig.

Mint a madár, mely halni hull az árba,

Olyan fáradt a vágyunk szárnycsapása.

Mint elmerült sziget az óceánban,

Oly árva mélyen ül lelkünk magában.

Zilált a vágyunk és veszett az álmunk,

E fájó földön már csak sírt találunk.

Eldoradó: egy óceánja gyásznak

Visz el tehozzád és én nem talállak!

Hajóm kétség, remény sziklája törte,

Bízó vitorlám vihar elsöpörte.

A horgonyom a végtelenbe dobtam,

A csillagokba nézek elhagyottan.

A csillagok sápadnak és remegnek

S a szférák is lemondást énekelnek.