Mint a hajótörött

Mint a hajótörött palackját,

Úgy dobtam el e verset én,

Fölírva életem kudarcát

Reménytelenség szigetén.

Vándor, ha eljut a kezedbe

E pár sor, gondolj szánva rám,

Kit elhagyott a jószerencse

És nem lelt fényt az éjszakán.

Csak tengek, lengek, mint a kóró,

Magánosan és hasztalan,

Vak és siket nekem a sorsom,

Minden poggyászom odavan.

Kitárom a világviharnak

Vacogó, tépett lelkemet

És várom az örök hatalmat,

Amely kegyképen eltemet.