[Mint a napfény a vízeken...]

Mint a napfény a vízeken

a szemed fénye olyan volt

Ismerős, mégis idegen

remegő reményre hangolt

az ajkad dacos dagadás

dagadó és meleg élet:

ó igéretes tagadás

tagadást rejtő igéret!

Mit ért igéret és remény?

Jött-ment mint hajnali álom

mért jött a semmiből elém?

Csupán hogy tünjön és fájjon.

És - - -

És milyen föld ihatta be

szemeidnek drága nedvét?