MINT GYERMEK...

Mint gyermek, aki bosszut esküdött

és felgyujtotta az apai házat

s most idegenség lepi, mint a köd,

s csak annak mellén, aki ellen lázadt,

tudná magát kisírni, elfödött

arcát mutatni szabad mosolyának, -

oly reménytelenűl erőlködök,

hogy könnyeimre: erényre találjak.

Világot hamvasztottam el szivemben

és nincs jó szó, mely megrikasson engem,

kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, ki megbocsát

és meg is mondja szépen, micsodát

bocsát meg nékem e farkasveremben!