Mint lázas kisfiú...

Be szép, mikor

leválik egy levél

és lassudan

zizeg, hull és libeg

s a kék és sárga csend

zümmög, zenél

és kérdezed:

mitől lett oly hideg?

És nem tudod:

vajjon a bús világ

a szebbik és

szemed azon mereng-e,

vagy befelé tekint,

hol nincs világ?

És nem tudod:

mitől lettél ma gyenge?

Oly gyenge, mint

a lázas kisfiú,

ki – míg siratják, –

únja az egészet

s nem bánja már,

mi balga és hiú

és mosolyog,

mikor jön az enyészet.