Mint régesrégen...

A régi óra úgy ketyeg fölöttem,

Mint elfáradt szív a halálos ágyon

S a végtelenbe nő e zaj a csöndben

S egy életet jelez verése fájón,

Egy életet zeng most és visszazengi

Száz bánatát neki a csöndes élet

S búcsúzni kell ma és mindent feledni,

Szerelmet és bort, verset, büszkeséget,

Halott apám megálló szívverését,

És születő öcsém első sírását

És egyre nő a csönd és a sötétség

S a lelkemet nagy számadásra várják

És én lefekszem s mint a régi gyermek,

Fáradt kezekkel, úgy vetek keresztet.