MISZTÉRIUM

Csak az a mély és szent igazság,

Amit magába rejt a lélek,

Idétlen semmi, játszi hívság,

Amit leírok, elbeszélek.

Rendelteték, hogy néhány ember

Tépődjék, sírjon mindhiába

S hogy meg ne értsék... Néhány ember

Ezernyi éve így csinálja...

Rendelteték, hogy dalba sírja

Néhány szegény bolond a lelkét

És hogy úgy sírja mindig dalba,

Hogy soha-soha meg ne fejtsék,

Hogy amíg jár-kél a világon,

Álmodozó bolondnak hívják,

Hogy a lelkét borítsa ködlő,

Dalokban zsongó, játszi hívság.

Óh, én tudom, hogy gyönge szómban

Csak gyáva vágy az, ami vadság,

Hisz lelkem minden pillanatja

Romlást hozó, csodás igazság.

Ködön keresztül, vaksötéten,

Meg nem fejtett titkokba látok

S átkozottként kell rejtegetnem

Ezer csodás, igaz világot.

Nagy éjeken szeretnék szólni:

Nem, nem birok tovább bilincset,

Nem, nem birok tovább titkolni

Ennyi világot, ennyi kincset.

Világrontó nyilatkozásnak

Égből lopott lángjától égek!...

...S miket leírok, elpanaszlok -

Csak szóba ömlő semmiségek!...